Ó, havas erdö némasága, szél se járja,
Oly igen árva, csak egy magányos
vörösbegy szálldos,
szálldos ágról ágra.
Pereg a hóper, gyenge reptü
szárnya tolla két pici seprü,
takarít, csak takarít,
söpri az éhség csillagait,
jaj, piros kis örü1t, büvö1 bajol
hideg vesszökön,
akár a szívem jajgatva táncol,
szép napot vár,
Végtelenségig fehéredve
ámul a tél, a halál:
micsoda madár, micsoda madár !